Az ősz egyik velejárója a rengeteg falevél, ami ilyenkor nem kis munkát ad a kertészeknek. A legtöbben a leggyorsabb utat választják az eltakarításukhoz, egyszerűen elégetik, vagy kidobják a száraz leveleket. Pedig számtalan jó megoldás létezik az őszi lomb felhasználására és még a juglon* sem olyan káros, mint amennyire hisszük, hiszen van élet a diófa alatt.
A lombhullás a fák őszi, nyugalmi időszakának bevezetése. Ilyenkor jelentős mennyiségű levél gyűlik össze a fák alatt. Az égetést semmi esetre sem javasolják a szakemberek mert amellett, hogy egy kupac avar elégetése százmillió köbméter levegőt szennyezhet meg, még számtalan kis állatot is pusztulásra ítélhetünk. Ilyenek például a kerti sünök, amik a lehullott levélkupacok alatt fészkelik be magukat a téli álomhoz. Amikor a hőmérséklet tartósan 10-15 Celsius fok alá csökken, hibernációs állapotba kerülnek, ami miatt nem tudnak majd elmenekülni a lángoló avarból.
Égetés helyett a lehullott levelekből készítsünk inkább mulcsot úgy, hogy több rétegben betakarjuk vele a veteményeskertet, a virágágyást vagy a fák és a bokrok tövét. Így nemcsak hűvösen és nedvesen tudjuk a talajt tartani, hanem a gyommagvak csírázását is megakadályozzuk vele. Ráadásul a levelek bomlásuk közben tápanyaggal látják el a talajt, az ilyen talaj pedig gazdag a hasznos talajlakókban és mikroorganizmusokban. A mulcsozással ugyanakkor megóvhatjuk a kint maradt növényeket a téli elfagyástól. Megvédhetjük vele a rózsa, a rozmaring és akár a fügebokrunkat is ha vastagon körberakjuk levéllel őket. Nálunk évek óta falevéllel védjük a fügebokrot fóliázás helyett.
A másik lehetőség, hogy komposztáljuk a falevelet. Ez kitűnő módszer arra, hogy a kész komposztot majd talajjavításra használjuk. Néhány megmaradt deszka felhasználásával könnyen készíthetünk magunk is komposztáló ládát, de ha nem vagyunk ezermesterek, akkor több ajkai boltban, vagy webáruházban is vásárolhatunk pár mozdulattal összerakható műanyag komposztálóládákat. Azt érdemes számításba venni, hogy a bennük elhelyezett leveleknek minimum egy évig kell érni ahhoz, hogy megfelelő minőségű szerves anyagot kapjunk.
Vannak lassan komposztálódó lombok, ilyen a dió, a vadgesztenye, a platán, a tölgy, a bükk és a nyárfa, különösen lassan bomlanak a tűlevelek. Vannak könnyen komposztálható levelek, mint az éger, a juhar, a kőris, a mogyoró, a fűzfa, a gyümölcsfák, a hársfa és nyírfa.
A diófalevél komposztálásánál mindig felmerül az örök kérdés: káros, vagy nem? Jó hír, hogy minden falevél komposztálható, még a diófalevél is! Már jó ideje bebizonyították a szakemberek, hogy a diófa levele igenis komposztálható, hiszen a juglon nevű anyag ugyanúgy lebomlik, mint a levél többi része. Tény azonban, hogy a különböző falevelek lebomlásának sebessége különböző. Sokszor hallani kertészektől, hogy a diófa alatt semmi nem él meg. Pedig ez nem teljesen igaz. Van több olyan cserje, zöldség, gyümölcs, illetve dísznövény is, amelyik ellenáll a juglonnak, és megfelelően fejlődik a fa alatt. Ezért nyugodtan ültethetünk hortenziát, borókát, cseresznyét, szilvát, birset és ribiszkét is a diófa mellé, ahogyan vethetünk hagymát, céklát, dinnyét, babot, kukoricát és még sárgarépát is alá. A virágok közül a nárcisz, a krizantém, a tulipán, a körömvirág, a ligetszépe, a margaréta, a zergevirág és még az árvácska is ellenáll a juglonnak. Tehát mégis csak van élet a „mérgező” diófa alatt. Ráadásul a komposztált diófalevélben lebomlik ez a vegyület. Bármelyik módját választjuk, az őszi lomb eltakarításának, egy biztos, a kertben lévő növények meghálálják majd gondoskodásunkat.
* A dió egy juglon nevű vegyületet állít elő, amely gyakorlatilag valamennyi részéből kimutatható. Megtalálható a növény fiatal hajtásaiban, leveleiben, ágaiban, a termés bőrnemű héjában, de még a gyökerében is. A juglon az arra érzékeny növényekre toxikus hatást fejt ki.
