A legfinomabb lila zöldség a padlizsán

Az utóbbi évek népszerű növénye lett a padlizsán, más néven tojásgyümölcs, vagy törökparadicsom, amelyet egyre több kertben fedezhetünk fel most már idehaza is, míg a mediterrán országokban és a trópusokon már régóta kiemelt figyelmet kap.

A lila és a fekete színű termés a zöldségfélék körében ritka. Ezért sokáig csupán látványos kinézete és levélzete miatt termesztették, és sok helyen kizárólag dísznövény szerepet töltött be. Eredetileg Kelet-Indiából származik, innen került be Európa déli területeire, ahol elsőként Olaszországot és Görögországot hódította meg.

Magyarországon a bolgárkertészek révén ismertük meg, akik nagyban hozzájárultak az egész magyar zöldségtermesztési kultúra kialakításához. A bolgárok afféle vándorkertész társulatokat alakítva, átgondolt eljárásokkal (speciális kisüzemi módszerekkel, melegágyi hajtatással, árasztó öntözéssel és nagyon sok munkával) töltötték be azt az űrt, amire a magyar parasztok még nem voltak képesek.

A padlizsán jó vízelvezetésű, agyagos talajban, folyamatosan napos helyen érzi jól magát, de valójában nem válogatós, ezért ha elegendő hőmérsékletet és napfényt kap, akkor a legtöbb kertben eléldegél. Sok tápanyagra van szüksége, a foszfor, kálium és nitrogén pótlást meghálálja. Érdemes megfogadni, hogy önmaga és más vele azonos családba tartozó növény mint a paradicsom, paprika és burgonyafélék után ne vessük. Alkalmazzunk vetésforgót. A padlizsánt elég gyakran támadják meg különböző rovarok, ezért védekezésként ültessünk mellé erős illatú fűszernövényeket. Ez lehet akár kakukkfű, rozmaring, kamilla, levendula, pemetefű, zsálya, bazsalikom, tárkony és az összes mentaféle. Ezek a növények mind segítenek a rovarok távoltartásában. Ügyeljünk a jó szomszédságra is, hiszen vannak olyan növények, amik segítik egymás fejlődését. Ilyen növény a spenót, mivel a magasabb padlizsán árnyékot biztosít a zsenge spenótnak, az pedig cserébe segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát, és elfojtja a gyomokat is. Akár több palántát is ültethetünk egymás mellé, ügyelve arra, hogy az ideális sor- és tőtávolság 40×40 centiméter legyen. Gyorsítható a fejlődése a talaj fekete fóliás takarásával, ez nemcsak a gyomosodást akadályozza meg, hanem csökkenti a hőingadozást is.

A növény július végétől már szedhető. Akkor a legjobb, amikor már fényesen lila. A betakarítás megfelelő ideje fontos, mert különben keserű lehet. Bár ez ellen védekezhetünk, ha a feldarabolt padlizsánt egy ideig sós vízben áztatjuk, de ne várjuk meg míg túlérett, puha lesz, mert a keserűség (szolanin) a héja alatt és a magokban koncentrálódik. Ha feketék már a magok, akkor lehetséges, hogy ehetetlen lesz a padlizsánunk. Ez sajnos sokszor már csak felvágás után derül ki.

Idén először próbálkoztam én is padlizsántermésztéssel, ezért nagyon izgultam, hogy eltaláljam azt az időszakot, amikor beérett a termés. Mivel padlizsánkrémet csináltam, ahol egészben sütjük meg, így ez csak sütés után derült ki. Szerencsére a csillagok velem voltak. Az elkészítése nagyon egyszerű. A megmosott padlizsánokat 180 fokon, légkeveréses sütőben 40 perc alatt puhára sütjük (vagy villanytűzhelyen, de ez gáz fölött is lehetséges, esetleg grillen), majd még melegen kikaparjuk a belsejét, és ízlés szerint sóval borssal ízesítjük. Hozzáadunk egy kis fej apróra vágott vöröshagymát és egy gerezd fokhagymát, majd az egészet összeturmixoljuk. A legvégén pár kanál majonézzel krémesíthetjük. Nálunk kenyérre, pirítósra kenve villámgyorsan elfogyott. Ahány ház, annyi padlizsánkrém – szólhatna így is egy mondás. Egy biztos. Nagy utat tett meg hazánkig ez a növény, és ha egyszer megkóstoljuk, akkor könnyen a konyhakertünk kedvenc lakója lehet.