A karfiol mostoha testvérének is nevezik ezt a tömött virágú zöldségfélét. Míg régebben nem volt nagyon elterjedt, addig mára szinte minden konyhában használják. Roppant egészséges, önmagában, vagy köretként is kiváló. De ami igazán különlegessé teszi az az, hogy nemcsak a rózsája és a mellékrózsái, hanem a szár egy része is fogyasztható, sőt a leveleiből kelkáposztára emlékeztető ízű főzelék is készülhet.
A rómaiak brassica néven ismerték és fogyasztották. Meglepő, hogy nálunk a termesztése már az 1700-as években elkezdődött, de mint zöldségnek a mai napig sem számottevő a jelentősége. A brokkoli termesztési ideje valamivel rövidebb, mint a karfiolé, ezért lehet kora tavasszal, nyáron és ősszel is ültetni, de figyeljünk arra, hogy ezt legkésőbb 100 nappal az első várható fagy előtt tegyük meg.
A növényünk olyan helyen érzi jól magát, amelyet naponta legalább 6 órán át ér közvetlen napfény. Szereti a jó vízáteresztésű közeget és az ültetés előtti komposzt- vagy szervestrágyázott talajt. Az ültetésekor fontos szempont az időpont. A magok már 4°C-os talajban is képesek kicsírázni. Így szabadföldi termesztésnél legkorábban március vége és április eleje között ültessük, míg az őszi termesztésre június és július a legideálisabb.
A brokkoli nyári ápolása az ágyás gyommentesen tartásából áll. Ez elég gyakori kapálást, vagy gyomlálást tesz szükségessé, mert a tápdús földben szaporán nőnek a gyomok.
Akárcsak a többi káposztaféle, a brokkoli is érzékeny a mikroelemek hiányára. A talajból hiányzó, vagy fel nem vehető állapotban lévő bór, mangán, magnézium és molibdén levélsárgulást és lombhullást okoz, ami csökkenti a termést. Kedvező körülmények között hatalmas, vastag szárat, nagy lombfelületet és gyönyörű tömött, zöld rózsákat növeszt. Ezek szedését akkor kezdhetjük meg amikor a virágzat már kifejlődött, de a rügyek még zártak. Ne várjunk túl sokáig a betakarítással, mert a rózsák ágai szétnyílnak, a sárga virágok kibomlanak. Ilyenkor a brokkoli konyhai felhasználásra már nem alkalmas. Ha ezt az időpontot elmulasztottuk, akkor se essünk kétségbe. A kinyílt virágokat vágjuk le, mert így gyorsabb másodtermésre kényszerítjük a növényünket.
Szerencsére a brokkoli abban is különbözik a karfioltól, hogy a fő virág leszüretelése után a levelek hónaljában újabb kis virágok fejlődnek, amelyek egészen a fagyokig szüretelhetőek.
A jó szomszéd-rossz szomszéd viszonyról se feledkezzünk meg, mert a brokkoli jobban “teljesít” ha a következő növények közelébe ültetjük. Ez a cékla, uborka, kapor, zsálya, spenót, mángold, zeller, rozmaring, fokhagyma, saláta, menta, hagymák és burgonya. Aminek viszont jobb ha távolabbi helyet keresünk az a káposzta, a karfiol, a bimbós kel, a spárga, a sárgadinnye, a kukorica, a tök, a görögdinnye, a paradicsom, a padlizsán és a paprikák. Ha egy ágyásba kerül az utóbbi növényekkel akkor ne várjunk nagy és szép tömött rózsákat, mert csak apró, kényszerérett fejeket fogunk kapni.
Bár elsősorban tömör virágzatát fogyasztjuk, zsenge szárában és egészséges leveleiben is rengeteg jótékony összetevő található. Sokan nem is az íze, hanem harsány zöld színe miatt utasítják el, pedig egészségünkre gyakorolt pozitív hatásait nagyban ennek köszönhetjük.
Élénk színéért a klorofil a felelős, ami egy természetes flavonoid, így igen erős antioxidáns hatással is rendelkezik. Az antioxidánsok fontos szerepet töltenek be immunrendszerünk védelmében, hiszen megakadályozzák a szervezet számára káros szabadgyökök elszaporodását. Vitaminokban és rostokban is gazdag, amely segíti az emésztést. Érdemes tehát a fazékba, sütőbe vagy épp salátástálunkba varázsolni minél többet belőle, így az őszi téli időszakban.
