Az egyik legsokoldalúbb és legváltozatosabb gyógy-, fűszer- és dísznövényünk a levendula. Több mint 39-féle levendulafajt és ezen belül is több mint 200 fajtát ismerünk. Az 1920-as évek közepén Bittera Gyula, a kor neves gyógynövényszakértője telepítette Magyarországra az első ültetvényt, egyenesen Franciaországból hozott szaporítóanyaggal. Addig az országban csak a középkori kolostorkertekből volt ismert.
Az árvacsalánfélék családjából származó növénynek két fajtája teleltethető át hazánkban. Az egyik a Tihanyi apátságból ismert francia levendula, a másik az angol levendula. Míg a francia változatot bátran szaporíthatjuk magról, addig az angolt csak tőosztással. Szerencsére a levendula szaporítása nem bonyolult feladat, kezdőként is bátran megpróbálkozhatunk vele. Ha nem sikerül, akkor sincs vesztenivalónk, nyugodtan próbálkozzunk újra. Tavasszal a korai zsenge, míg ősszel a már kissé fás hajtásokból szedjünk egy csokorral. Akármelyik fajtát is válasszuk, nagyon figyeljünk oda arra, hogy csak ép, egészséges állapotút vágjunk le. Ügyeljünk arra is, hogy az minél élénkebb és zöldebb színű legyen. Azért, hogy ne roncsoljuk a növényt, ajánlatos éles kést, vagy metszőollót használni. Olyan 10 centis ágakra lesz szükségünk a gyökereztetéshez. A szár alsó feléről szedjük le a leveleket, mert itt fog majd a gyökér kialakulni. Elvileg nem feltétlenül van szükség a gyökereztető hormonra, de sokan ajánlják, így én is kipróbáltam ezt a módszert. Félfás dugványhoz valót vásároltam és ültetés előtt ebbe mártottam bele az ágak végeit. Töltsünk meg egy edényt, érett komposztföld és homok keverékével, ez kiváló alapot biztosít a gyökeresedés megindulásának. Innét úgy is majd a végleges helyére kerül a növényünk. A levendula viszonylag igénytelen, ez a talaj-kérdéssel kapcsolatban is elmondható.
Ahogy Bálint gazda fogalmaz- a levendula ambiciózus növény: a vékony rétegű, sivár talajban is megél, ha némi tápanyaghoz és vízhez jut. Évelőágyban, sziklakertben, szegélynövényként telepíthető, de fontos, hogy napos, meleg helyet kapjon. Meszes-lúgos talajban gyorsabban nő, mint savas kémhatású földben.
A teljes gyökér kifejlődése 4-6 hétig is eltart, addig is tartsuk nedvesen a közeget, de ne tocsogjon a vízben. Azt, hogy sikerült e gyökeret hozni a növénynek, könnyen megállapíthatjuk. Ha hat hét után úgy látjuk, hogy a levelek fakók és lankadtak, akkor nem eredt meg, de ha a levelek magabiztosan állnak és még hajtást is hoztak akkor sikerrel járt a fáradozásunk. A kettő közötti fázisban pedig marad a reménykedés. A fiatal immár kis levendula hajtásunkat célszerű rózsák mellé ültetni. Napfényigényük közös és a levendula a rózsabokroktól távol tartja a kártevőket, a tetveket és a hangyákat. A levendula kerek, ezüstös-zöld bokrai jól kiemelik a rózsa színeit, szépségét. Kiváló talajtakaró vagy sövény válhat belőle. Jól érzi magát a fűszernövények, például a kakukkfű vagy a menta társaságában. Ideális sziklakertekbe, de akár fácskává is metszhetjük az évek alatt.
Jó szaporítást és ültetést kívánok mindenkinek!
