Lestyán

A lestyán, az elfeledett fűszernövény

Nagyanyáink titkos fűszere volt egykor a lestyán. Ez a különleges adaléknövény sokáig verhetetlennek tűnt az ételízesítők választékában. Íze és illata sokunknak ismerős lehet még most is nagyon sok fűszerkeverékből. Sokan maggi-, vagy vegeta-növényként ismerik. De népiesen nevezik még péterkulcsnak és levescsíknak is.

Intenzív íze miatt önmagában ritkán használják, ezért kevés kell belőle. A zeller és a petrezselyem jó tulajdonságait, illatát egyesíti magában. A lestyánt fűszerként már a római korban is használták, szárnyasok, levesek, egytálételek ízesítésére. Frissítő íze miatt remekül megy egy friss salátára, de a kecskesajt karakteres ízével is remek összhangba tud kerülni. Klasszikus fűszere az erdélyi csorbának, de ízesíthetünk vele raguleveseket, szárnyasételeket a levestől, egészen a sültekig.

A lestyán nem csak magát a húst ízesítheti, hanem a töltelékekhez is adható. Magjait kissé megtörve szintén felhasználhatjuk különböző ételek ízesítésére, kenyerekhez, kekszekhez is, gyökerét pedig megtisztítva használhatjuk zöldséges egytálakhoz.

Lestyán

Mint minden fűszernövény, a lestyán is bővelkedik gyógyhatásokban. Elsősorban vízhajtó és méregtelenítő hatása miatt fogyasztják, akár teaként is. Fekete magjának főzetét méregtelenítőként használták a középkorban. Az angol nevét (lovage – szeretet) onnan kapta, hogy afrodiziákumnak tartották, vagyis jó hatást gyakorol a libidóra.

A boltokban általában szárított, aromazacskós változatban árulják, de nagyobb kertészetekben cserepes növényként is megtaláljuk. Őstermelőknél, termelői piacokon friss vágott változat is előfordul.

Friss lestyán vásárlásakor ügyeljünk arra, hogy szép, élénk színű levelekkel teli csokrot válasszunk. Ha magot vásárolunk, azt bátran rakhatjuk cserépbe, vagy kertbe. Érdemes tudni, hogy évelő növény, amely elérheti akár a 1-1,5 méteres magasságot is. Szereti a sok vizet és a napfényt. Termesztése megkísérelhető félárnyékban is, de ekkor jelentősen csökken az illóolaj tartalma. Nem szereti a homok- és az erősen kötött, levegőtlen agyagtalajokat. Ezekben gyorsabban öregszik, sárgul.

A magról ültetett palántákat tavasszal ültessük ki a szabadföldbe. Ha felmagzik, távolítsuk el a virágját, így újra a levelesedésre fog koncentrálni a növény és erőteljesebb hajtásokat fog fejleszteni. Télen takargassuk be a töveket, ha túlságosan terebélyes lesz, ritkítsuk meg a gyöktörzsét. A levágott részt konyhai fűszerként használhatjuk. Ha még nem gyökeresedett be nagyon mélyen a talajban, akkor tőosztással is szaporíthatjuk. Zsenge leveleit egész nyáron szedhetjük.

A gombák közül a peronoszpóra és a szeptóriás levélfoltosság előfordulására számíthatunk. Az állati kártevők közül a levéltetvek okozzák a legnagyobb gondot a növényben. Mivel elég domináns ízvilága van, ezért egy háztartásban bőven elég, ha két tő lestyánt termesztünk. Leveleit, szárítással, vagy fagyasztva tudjuk eltenni télire, de a belőle készített ízesített ecet nemcsak a konyhánk látványossága lesz, hanem kiváló gyógyító erővel is rendelkezik.