Legutóbbi kertápolós cikkünkben a különböző talajtípusokat vettük górcső alá, de egy jó kertésznek ismernie kell a talaja kémiai tulajdonságát is. A növények egészségének egyik legfontosabb tényezője a talaj pH-értéke, vagyis kémhatása, hiszen ez határozza meg a növény fejlődését, és befolyásolja a tápanyagok felvehetőségét. A talaj bázikusságát ma már egy olcsó, de igen hasznos műszerrel is ellenőrizhetjük.
Egyes növények a kifejezetten savanyú, mások a bázikus kémhatású talajon fejlődnek jobban. A legtöbb ember szeret kertészkedni, de feladják, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan szeretnék. Hiába ültet valaki gyönyörű paradicsompalántát, amit az ismerősétől kapott, ha lúgos talajba kerül. Míg az ismerősénél csodálatos bokor lesz, teli piruló gyümölccsel, addig nála csak egy sínylődő növény. Miért?
Háromféle kémhatású talajt különböztetünk meg. Savanyút, semlegest és lúgost, vagy más néven bázikust. A talajok pH-értékét 0 és 14 között skálázzák. Savanyú talaj 0-7 pH-ig. Semleges talaj 7 pH, lúgos talaj 7-14 pH értékű. A kultúrnövények nagy része a semleges pH-t szereti. Az erősen savanyú és a lúgos talajokban csökken a legtöbb tápelem felvehetősége. Ráadásul az erősen savanyú tartományban a növények oly mennyiségben képesek felvenni bizonyos elemeket, hogy az már rájuk nézve is mérgező hatású.
A savanyú talajt a burgonya, a sóska, a begónia, a somkóró, a paradicsom és sok gyümölcsünk, mint az alma, a szilva és a szeder szereti. Lúgos talajt igényel a cukorrépa, a csillagfürt, az orgona, az írisz és az őszibarack. Egy kis gyakorlattal és utánanézéssel lehet „szegény” talajban is növényeket nevelni. Csak azt kell tudni, melyik növény milyen típusú talajt kedvel. Ma már számos módon, gyorsan megmérhetjük ezt egy talajvizsgáló műszerrel.
Ez az eszköz a kertészeti boltokon kívül szinte már az összes nagyobb multiban beszerezhető. A pH-érték az egészséges fejlődés fontos eleme, mérésével megválasztható, hogy az adott talajtípus esetében melyek a legideálisabb növényfajták. Segít a tájékozódásban környezetünk növényzete is. A talaj tápanyaggal való ellátottságára utalnak a környezetünkben előforduló gyomnövények is. A nagy csalán jelenléte nitrogénben gazdag talajra utal. A jó nitrogénellátottság a növények növekedéséhez, szép lombozatához elengedhetetlen. Ilyen helyre inkább zöldleveles növényt ültessünk, mint gumóst.
A bárányparéj lúgos, szikes talajon él, vakszikes kopárok jellegzetes növényfaja, sójelzőnek is mondjuk. A csarab savanyú talajon él. A pongyolapitypang inkább nitrogénhiányt jelez. A különféle herefajok elszaporodásából is a talaj nitrogénhiányára következtethetünk. A juhsóska terjedése az általános tápanyaghiányra utal, és a talaj savas kémhatását is jelezheti. A kúszó boglárka szintén a savanyú talajok jelzőnövénye, és általában a talaj rossz művelési állapotára utal. A mohák elszaporodása mindenekelőtt az árnyékos és vizenyős fekvésre utalhat. A talaj pH értékének a módosítására többféle módszer van. A savanyú talajhoz egyszerűen meszet vagy mész tartalmú műtrágyát, mondjuk kalcium tartalmú pétisót kell keverni, ezzel növelhetjük a pH értékeket, amíg csökkenteni különféle talajjavító anyagok bejuttatásával tudunk. A talaj savanyítására a műtrágyák közül az ammónium-szulfát, az ammónium-nitrát és a karbamid megfelelő, de felhasználásánál kérjük ki szakember véleményét. A talajjavító anyagokat elsősorban ültetés előtt kell kijuttatni, bedolgozni, majd folyamatosan pótolni kell őket a növények igényeinek megfelelően.
