A legrégebb óta termelt konyhakerti növényünk a káposzta. Az igen magas C vitamin tartalma miatt már az ókorban sem csak élelmiszerként, hanem orvosságként is használták. Hippokratész és Arisztotelész is írt gyógyító erejéről. A rómaiak fejfájásra, álmatlanság ellen és sebek kezelésére használták. A mai modern orvostudomány azonban még többféle bajra ajánlja.
A káposztafélék őszi betakarítása egybeesik a szőlőszürettel. Ilyenkor egyes vidékeken musttal ízesített szüreti káposztát, illetve káposztás ételeket készítenek. A téli hónapokban a savanyú káposzta és annak a levének fogyasztása igazi multivitamin bomba. James Cook hajóskapitány (1728-1789) is legénységét a skorbut ellen savanyú káposztával védte meg, hiszen nem csak vitaminokban, hanem ásványi sókban és rostanyagokban is bővelkedik ez a növény.
Mivel a káposzta fontos részét alkotja a korszerű és egészséges táplálkozásnak, ezért érdemes többfélét is vetni, ültetni belőle. A káposzták hidegtűrő zöldségfélék. A kiültetett palánták kétéves ciklusban fejlődnek. Az első évben jelenik meg a gyökér és a leveles száron a fej, a második évben hoz magszárat, illetve virágot, a virágokból pedig úgynevezett becőtermést, amiben magok is találhatók. A fejes káposzta vetőmagját kis, műanyag cserépben már februárban ajánlatos elvetni, hogy a palántáit április elején el lehessen ültetni. Így hamar jutunk ehhez az ízletes növényhez.
A káposztákról általánosságban elmondhatjuk, hogy 6-20°C között fejlődnek a legintenzívebben. Sikeres termesztéséhez napi 10 órás megvilágítás szükséges. Csak jó minőségű talajban termeszthetők sikerrel. Szervestrágyázást igényelnek és sok öntözést. Aki hosszú tenyészidejű fejes káposztát ültetett, ősszel szüretelheti a szépen fejlett fejeket.
Általában november a káposztafélék fő szedési ideje. Nem kell megijedni attól, ha a hőmérő higanyszála mínuszt mutat, mert a káposzta jól bírja a mérsékelt fagyokat. A hosszú tenyészidejűek a mínusz 5–8 °C-ot is átvészelik. A fej alakja, nagysága, színe, tömöttsége a fejes káposzta legfontosabb tulajdonságai. Lehet gömbölyű, lapított, csúcsos és kiszélesedő. Minden tekintetben a gömbölyű fejforma a legkívánatosabb. A fej nagysága természetesen összefügg tömegével. A korai szabadföldi fajták 0,5–1,5 kilogrammos fejeket képeznek, a középhosszú tenyész idejű, valamint a téli tárolásra alkalmas fajták átlagos fej tömege 1,5–3 kiló, a savanyításra és más tartósítási célra előállított hosszú tenyész idejű fajtáké pedig 3–5 kilogramm. A káposztafélék ültetésénél szigorúan tartsuk be a vetésforgót és ne vessük egymás után, csak 3-4 évente, így elkerülhetjük a gyökérgolyvásodást és más betegségeket.
Betakarítás után a maradványokat gyökerestől szedjük ki, és ha felmerül az olyan földben áttelelő kártevők gyanúja, mint például a gyökérgolyva vagy a gubacsormányos bogár, vagy a káposzta fuzáriumos sárgasága akkor ne komposztáljuk, hanem dobjuk a szemétbe. Bár a növény jól bírja a hideget, azért ajánlatos még a tél beállta előtt leszedni, mert ha a fejek túl sokáig az ágyásban maradnak, akkor romlik az állaguk. A káposzta savanyítva, szelve vagy egészben elrakva hordóban, egész tavaszig kitart.
